A CCD víz alatti kamera fényérzékeny eszköz működési elve
Hagyjon üzenetet
A töltéscsatolt eszköz képérzékelő CCD, amely nagy érzékenységű félvezető anyagból készült, képes a fényt elektromos töltéssé, és digitális jellé alakítani egy analóg-digitális átalakító chipen keresztül. A memória, illetve a beépített merevlemez kártya tárolásra kerül, így az adatok könnyen átvihetők a számítógépre, illetve a számítógép feldolgozó eszközeinek segítségével a kép igények és fantázia szerint módosítható. A CCD sok fényérzékeny egységből áll, általában megapixelben mérve.
Ha a CCD felületét fénnyel megvilágítják, minden fényérzékeny egység tükrözi az alkatrész töltését, és az összes fényérzékeny egység által generált jelek összeadódnak, így teljes képet alkotnak.
A hagyományos filmekkel összehasonlítva a CCD közelebb áll az emberi szem látásmódhoz. Az emberi szem retinája azonban a fényintenzitás-érzékelésért felelős rúdsejtekből és a színérzékelésért felelős kúpsejtekből áll, amelyek együttesen alkotják a vizuális érzékelést. 35 éves fejlesztés után véglegesítették a CCD általános formáját és működési módját. A CCD összetétele főként egy mozaikszerű rácsból, egy kondenzáló lencséből és egy elektronikus áramkörök mátrixából áll az alján.
Jelenleg kétféle CCD fényérzékeny elem létezik, mégpedig a lineáris CCD és a mátrix CCD. A nagy felbontású állókamerákban használt lineáris CCD-k egyszerre csak a kép egy sorát rögzítik, ugyanúgy, mint a síkágyas szkennerek a fényképeket. Ez a típusú CCD rendkívül pontos, lassú, és nem használható mozgó tárgyak rögzítésére vagy vaku használatára.
